„Van
itt minden: folyó, patak, sík föld, domb, hegy, sziget, erdő és vízi
erdő, meleg vizű ártézi forrás, a természet nagyon kedvelhette ezt a
tájat, pazarul szórta kincseit. Az erdő teli gyöngyvirággal, a hegy
szőlővel, gyümölcsösökkel, védett hajlatainak a bora vetekszik a
villányival, szekszárdival.”(Féja Géza)
Történetünk itt a sárközi Bátán, egy nyaranta megrendezésre kerülő családi összejövetelen – a kürtöskalács sütésen - kezdődött, illetőleg a nagybátyám udvarában.
Emelkedett a hangulat: a bátai levegő és bor; a lüktető muzsika és a szenvedély (ami mindnyájunkban megvan az egymással való táncolás és éneklés iránt) késztetett minket arra, hogy végre felpattanjunk a parázson illatosan gőzölgő kalács mellől és újra táncba álljunk.
„Tsárdás!” – hangzott el a varázsszó, mely az az esti tánccal együtt indította útjának további próbáink sorozatát.
Az idő folyamán több hajdani és aktív táncos (közeli ismerős, családtag) is csatlakozott, váltak folytonos résztvevőivé kis csapatunknak, kit hogyan engedett szabadideje. Továbbá a hagyományőrző jellegű táncos mulatságok állandó helyszínét már a Szabó Pince-présház adta/adja. Házigazda: Pántlika zenekar, kik a talpalávaló muzsikát szakadatlan lelkesedéssel szolgáltatják számunkra.
A füves házhelyről présházba jutottunk - majd serény zenészeink révén néhányszor színpadra is; a magnó helyett pedig már élő tamburazene szól… Ki gondolta volna, mikor még csak a port rúgtuk odakinn a csillagos ég alatt - minden egyéb különös szándék nélkül –, hogy idáig „fajul” egy egyszerű kürtösözés? És hogy hová tartunk? Sikeresen sodródunk az árral…
„Egy minden tekintetben nagyon összetartó kis csoportnak vélem magunkat. Nagyon jó, hogy rég összeszokott ismerősökből; közeli, s távoli („szegrű-végrű”) rokonokból állunk. Valószínű ez is elősegíti a felhőtlen vigadozást.
A próbák elnevezés helyett talán jobban passzolna a táncos-vigasság titulus, mivel hatalmasokat szoktunk mulatni (sokszor éjszakába nyúlóakat) népzenére, közben felelevenítve a vintázs táncokat, és énekeket. A kezdeti lelkesedés hál’ Istennek nem csillapodott, és remélem nem is fog!:)
Ugyancsak említésre méltó unokanővérem, ki egyben testesíti meg az eseményeket megörökítő fényképészt és kamerást is. Minden alkalommal ott van velünk, buzgón ügyködik és dokumentálja a majdani relikviákat.”
- Dóri
 Újbezdán |
 Újbezdán - Májusfa-kitáncolás |
 Újbezdán - Májusfa kivágás |
Galéria
Első fellépésünkkor
Felhőtlen jókedv :)
Bátai Falunap - Elszármazottak találkozója
